2010. január 28., csütörtök

Sűrűsödik...

...nem csak  a hóesés, hanem a napirend is...
Van jó néhány félkész lényem (már nem emlékszem, kinél olvastam először az igen találó UFO=unfinished object kifejezést), tudom sokan rejtegetnek hasonlókat. Nem merek irreális fogadalmakat tenni a sajátjaim befejezési időpontját illetően, vagyis még ahhoz is nyúl vagyok, hogy csatlakozzam az Iglice Foltműhely által kezdeményezett 2010 UFO mentesítő projekthez, pedig annak épp az a lényege, hogy semmi kötöttség nincs.
Váratlanul lehetőségem van egy kicsi azzal foglalkozni, amihez elvileg értek. Kicsit, mert közben PanciManci beteg, Azért mondom csak elvinek a hozzáértést, mert két és fél év kihagyás után csöppet sem könnyű visszatérni az egykor rutinnak számító feladatokhoz. Majdhogynem újra kell kezdeni (kellett nekem a szoftverbiznisz közelébe keveredni), bár mindent nem lehet elfelejteni ennyi idő alatt. Ezzel az erővel már mást is megtanulhatna az ember - súgja a gonosz luciferi gondolatot valaki a fülembe - ha lenne még annyi friss és fiatalos agysejtem, hogy nulláról belevágjak az ismeretlenbe. Egyelőre ehhez is nyúl vagyok, a probléma jegelve.



Addig két félkész szülemény. Pudling - nagyjából kész, arca, farkincája, csinosítása van hátra. A baba már egész jól áll (ül), csak a köldökdíszítés hiányzik róla. Kísérleti példány, nyaktól lefelé és végtagjaiban kölessel van töltve. A mosása/tisztán tartása  nem ígérkezik egyszerűnek, egyelőre nem akarom összerondítani a vadi új ruháját (gyanítom, hogy foltos lesz, ha szétáznak a bio-gyöngyök). Az Amélie csodálatos élete c. filmben van egy jelenet, amikor a főszereplő (nem a világutazó kerti törpe, hanem címadó hősnőnk) szeretett hétköznapi apróságait láthatjuk, többek közt nagy élvezettel dugja kezét egy zsák lencse közé. A pszichomókusok biztosan tudnának magyarázattal szolgálni erre az ösztön-eredetűnek tűnő élvezetre. Hasonlóan élvezem az új babát  (szerencsére nem csak én) - teljesen más érzés fogni, mint a flízzel kitömött verziót. Súlya van, a végtagjainak tehetetlensége, morzsolgatható és letesztelten melegíthető is. Az biztos, ha a fürdetésére sikerül kitalálni valamit, a következőt teljesen kölessel töltöm majd.

2010. január 27., szerda

Táska-les

A női táskák állítólag mindig rejtenek egy halom titokzatos dolgot, hogy a tulajdonosukról meséljenek a hozzáértő vagy egyszerűen csak kíváncsi betekintőnek. Ebben azért lehet egy kis igazság...
Azt csiripelik a verebek, hogy fércművek Judit azon kíváncsiskodók közé tartozik, aki szeretné tudni, mi lapul a táskámban.  Ha nem ismerném annyira a párom amennyire, felmerülne bennem a gyanú, hogy hmm... valami módon meghackelte Judit oldalát, és ő szegezte nekem ezt a kérdés, csak hogy fény derüljön ama esendő mivoltomra, hogy nem egy táskám van. Nem is kettő. És most ne számolgassunk tovább... (Emiatt jogos volna a kérdés: melyik táskámban mi van?)
Sejtem honnan fúj a szél, hol ered a kíváncsiság! Amikor nemrégiben villámlátogatást tettem Judit kedvenc pénteki szobrozó-helyén (ahol felfoghatatlan módon fülig érő szájjal áll miközben ellenáll az időjárás mindenféle hóbortjának), belekukkantott az éppen nálam lévő táskába. Amit akkor látott, az kétségkívül nem mindennapi beltartalom, bár ennél cifrább dolgok is előfordulhatnak egy táskában. Állandó vendégem odabent legalább egy hüllő vagy emlős, néha egy baba, de ezek fontos gyermekjóléti kellékek, szóval én csak vigyázok rájuk két bevetés között.
A játék szabályait nem ismervén megpróbálok alapos lenni, íme hát.
 
Amit én használok:
  • kakukktojás (most nem volt benne, de ezt általában magammal hordom) golyós filctoll (biztos nem ez a rendes nevük). Nagyon jól lehet írni és rajzolni vele. Még egyetemista koromban szereztem be őket ami nem most volt, de azóta is üzemképesek.
  • zsebkendő
  • igazolványok igénytelen címeres műanyag tartóban
  • blokkoktól duzzadó pénztárca
  • kulcscsomó Zsebrémmel
  • krokodilokkal harmonizáló bevásárlószatyor
  • éves bérlet az állatkertbe
  • éves bérlet a cápca-jájába (ez magyarul cápa-rája, hivatalosan Tropicarium)
  • ajándék/vásárlási utalványok
 PanciManci cuccai:
  • állandóan koszos (kivéve, amikor még nagyon vizes a mosástól) mobil alvó- és ébrenléti takaró elefántokkal
  • pici kokodil
  • közepes kokodil
  • szőlőzsírnak megfelelő szájkence

A felesleges tűnő dolgok:
  • tavalyi állatkerti éves bérlet fénykép nélkül (átköltözött az ideire): ezt ezennel kidobom
  • Fönicia vásárlási utalvány: nagyjából másfél évvel ezelőtti balul sikerült táskavásárlás végeredménye. Végtelen érvényességű, úgyhogy még előfordulhat, hogy rám mosolyog a kirakatból életem táskája
  • jogosítvány: ki tudja, hátha az ölembe hull egy autó. Na nem úgy - tudom, hogy ahhoz hasznosabb egy biztosítás, - hanem ajándékba, kölcsönbe. S ha volna ilyen csoda, megspékelve még egy csodával, mármint hogy felidéződik bennem az a rég elfeledett kevéske technikai és elméleti tudás, amit a kötelező 30 óra alatt megtanul az ember, na akkor jól jön egy ilyen vezetői engedély.
  • lejárt régi bérletszelvények: csak azért, hogy ha véletlenül lejárna a bérletem, meg tudjam mutatni a kupacot a szőrös- vajszívű ellenőrnek, hogy egyébként én mindig rendesen, hisz láthatja...
  • kavicsok, tobozok, száraz levelek: egyik rekeszből ki, másikba be. Képtelenség kiirtani őket.

A használaton kívül álló 3-4 táskából begyűjtött termés:


  • 1 db bevásárlószatyor
  • lejárt, ellenőrizetlen lottószelvények (lehet, hogy lottómilliomos vagyok, csak nem tudok róla)
  • cetlire firkantott vonat-menetrendek
  • használt BKV jegyek
  • 1 db beszáradt sminkeszköz (ennek nem (sem) tudom a nevét, nem véletlen, hogy beszáradt) szemhéjra
  • lanovka alias libegő jegyek
  • 1 db akasztóját vesztett toll
  • 1 db tollát vesztett akasztó
  • 1 db vitaminos szőlőcukor
  • rágógumik (rágatlanul!)
  • kép a lányomról
  • valami kreatív hobbitermékhez tartozó soknyelvű (kivéve magyar) leírás
  • aszalt gyümölcs reklámcetli

Amit mostanság már nem hordok, de régen velem volt:
  • zseblámpa (rendszeresen késő estig dolgozóknak a kerti úton való közlekedéshez)
  • öngyújtó (egyszerűen szép volt, és hátha kell valamire)
  • könyv, újság (metrózáshoz, utazáshoz)

Annyi haszna mindenesetre van ennek az áttekintésnek, hogy végre rendet raktam : ) És remélem a kíváncsiskodó tekintetek eleget láttak.

Utóirat: megfeledkeztem róla, hogy tovább kellene adnom a kutakodót. Esetleg Móni és Krisz hajlandó megmutatkozni kicsit, hogy ne csak itthon leskelődjünk....?

2010. január 21., csütörtök

In memoriam

Mici néni kereken száz éve, 1910. január 20-án született.
Neki köszönhetően igen hosszú ideig éltem abban a tévhitben, hogy a Milne-féle mackó nőnemű (Róbert Gidával együtt!, pedig akkor még sehol nem volt Robi és a Gidái, ergo nem a gidalányok vezettek félre). Mivel a mackó Miciről csak a rövid hangkivonatokat hordozó bakelitről hallottam (ha képet láttam is róluk, akkoriban a ruházat színtónusa nem volt determináló, nem nyújtott volna támpontot) még csak gyanú sem támadt bennem. Stilisztikai érzékem viszonylagos fejletlensége, s éveim kevéske számának okán nem háborodtam fel különösebben azon, hogy RG rendszeresen csacsi öreg medvém-nek titulálja Micit. A félreértés-lufi akkor durrant ki, amikor kezembe került a nyomtatott verzió és a betűket már olvasni is tudtam. El sem akartam hinni ezt a hirtelen változást, a lufi maradványait pedig nem tudtam hová tenni. Mivel csak két Micit ismertem és az egyik szemmel láthatóan néni volt, a másik hivatalosan János, ha nehezen is, de kénytelen voltam tudomásul venni, hogy sosem fogom megtudni a Mici név valódi hovatartozását.

Mici néni szeretett mesélni a gyerekkoráról, fiatal lány koráról, a háború koráról, mindenféle korról, amikor nehéz volt az élet néha pedig vidám. Nagy "világjáró" volt: Turócszentmártonban, Homonnán, Kassán élt, ha jól emlékszem, még Munkácsot is megjárta mielőtt családostól Magyarországra költözött. Megélt két háborút, sokféle rendszert, nélkülözést, szegénységet. Szívesen hallgattam kalandos életéről szóló történeteit, egy idő után mégis úgy éreztem, már mindet tudom kívülről. Ma mit nem adnék, akár csak egyért is közülük!

 
Mici néni 1926-ban kalapot varr jobb szélen

Mici néni nem csak szeretett, tudott is varrni. A szokásos varrnivalókon kívül Mikulást, tarisznyát, ma is a vitrinből leskelődő ördögöt, társasjátékot készített az unokáinak. Három nyelven beszélt, igazi természetjáró volt, kedvelte az utazást, a fiatalokat, csuda finom és mifelénk szokatlan dolgokat főzött . Jó volt belépni a száradó gyógynövényekkel teleaggatott előszobájába a vasúti házban, üldögélni a konyhájában, miközben a sparhelt aljában ropogott a tűz, tetején hatalmas kopott fazékban rotyogott valami. Nézegetni a spaletta résein és szívecskéjén beszűrődő reggeli napsugarat, miközben a vonatok eldübörögtek a ház mögött, titokban leskelődni a tiszta szoba falára kirakott fényképeket, megcsodálni a kacifántos gót betűkkel nyomott Bibliáját, belesüppedni a kastélyból megörökölt hatalmas fotelbe a cserépkályha mellett.
Mindezt jó lett volna elmondani neki, amikor még élt.
Ha időben benőtt volna a fejem lágya, s nem csak a gondtalan egyetemista élet gondjai foglalkoztattak volna, talán... Talán nem fájna annyira, hogy nincs már.

2010. január 14., csütörtök

Orsi a köbön

Vagy csak a négyzeten?
Orsinak megtetszett Orsi baba - a névrokonság nem elhanyagolható tényezőként sodorta abba az irányba mindkettőjüket (igazából hármójukat), hogy egymásra találjanak. Mivel Orsi már nem kislány, inkább olyan nagyobbacska, felnőttes gondokkal és gondolatokkal, úgy látta, jobb a békesség: ezért az ő kicsi lánya is kapott egy Orsi babát. Ez egy kicsit csúsztatás, mert a döntés akkor lett villámgyorsan és gondolkodás nélkül véglegessé, amikor alattomosan ikrekkel állítottam be hozzá egy szem baba helyett. Előtte csak kacérkodott a gondolattal, hogy talán két új lánynak is van még hely náluk, én pedig nem akartam egyedül elengedni az elsőt...



Teljesen szabad kezet kaptam a felruházásra, így született egy sötétebb lilás és egy kicsit világosabb barnás  tónusú markolható lányka.A két Orsi baba a karácsonyfa alá került Orsiékhoz, és nagyon remélem jól érzik magukat az új családban az ikrek. A félreértések elkerülése végett mondom csak, hogy most nem a névadó Orsiról van szó, mert ő titokban megsúgta, hogy a szíve csücske a csíkos cica, akit még be sem mutattam. Hááát, talán hamarosan meglátjuk...
Akkor ez most a négyzeten vagy köbön?

2010. január 7., csütörtök

Karácsony és újév és család


Nem azért kezdtem blog írásába, hogy a családom ügyes-bajos dolgaival foglalkozzak itt, de nagyon nehéz különválasztani munkát és magánéletet. Az utóbbi időben pedig, az ünnepi készülődés közepette mégiscsak összefonódott a két dolog, bármennyire igyekeztem távol tartani egyiket a másiktól. Rossz hatással vannak egymásra. Vagyis csak a munka van rossz hatással a családi életre. Persze ez nem igaz... Legalábbis így. Csak nehéz egyensúlyozni, mérlegként ide-oda billegve nyugalmi helyzetbe jutni. Nekem.
Újévi siralmam lényege, hogy nem úgy sikerült a karácsony, ahogy igazán szerettem volna: rengeteg tervem volt ajándékok, sütés-főzés, tennivalók terén. A harmadát sem sikerült megvalósítani. Persze lehetett volna többet, akkor viszont csak a rohanásról szólt volna az az idő, amit a pihenésnek és nyugalomnak szeretne szentelni ilyenkor az ember. Tanulság persze van, el is raktam egy szemmagasságban lévő polcra, nehogy elfelejtődjön...


A szalagos mézeskalács ihletője Ledanna volt


Nézzük a dolgok jobbik oldalát, hisz a pohár félig TELE: idén már most, januárban elkezdhetem a karácsonyi készülődést, mert a fejemben a sok remek ötlet csak megvalósításért kiáltoz. (Elég nagy a hangzavar odabent.) Ezzel az a baj, hogy nem dokumentálhatom itt idő előtt ami elkészül, ha nem akarom lelőni a poént... Majdcsak megoldjuk ezt is valahogy.

Új év, új feladatok, új mézeskalácsok. Mindenkinek sok sikert hozzá!