A gép

Csodaszép, míves darab, maga a történelem. Nehéz róla elfogulatlanul nyilatkoznom, mert nemcsak tárgyi, de szellemi örökség is számomra.

Annak idején - úgy 1930 körül lehetett - a nagyanyám vásárolta a mesternője segítségével, aki megelőlegezte neki a vételár egy részét. Nem tudom, mennyi idő alatt sikerült visszafizetnie, de biztos vagyok benne, hogy egy kisebbfajta vagyonnak számított az ára. Ráadásul nem egyszerű otthoni, hanem indusztriális felhasználásra való gép, nagyanyám esetében kalapvarrásra volt hivatott: készült is vele mindenféle fejfedő. Miután a nagyanyámat a háború előszele családostul, varrógépestül Magyarországra fútta, egyéb ruhadarabok és varrott használati tárgyak bővítették a repertoárt. Maradékanyagból télikabát a gyereknek, kinőtt ruhából szoknya, talán még cipő is, ha jól emlékszem a gyerekkoromban sokat hallott történetre - a nehéz időkben igazi kincs volt a varrni tudással együtt.

Szinte mindenevő modell: nem jelenthet problémát a sokrét' hajtott vastag farmer és a leheletvékony  selyem varrása sem. (Irigyli is az anyukám a villanyos táskavarrógépe ellenére!) Igaz, nem lehet cikk-cakkozni vele, így a szélek eldolgozása bonyolultabb, mint egy mai modern géppel, de majd igyekszem az efféle babramunkát  valahogy megspórolni. Van jó néhány izgalmasnak tűnő talp hozzá, amik még kipróbálásra várnak. Ezekről először ki kell derítenem, hogyan is használhatóak, mert a szabályozható szegő, a fodrozó és a ráncvető egyelőre megfejthetetlen varázsszavak, nem is beszélve az alsó sujtásozóról.

A helyenként ütött-kopott gép idén ünnepli a 80. születésnapját, ugyanis 1929. márciusi kiadású modell és a skóciai Clydebank, Kilbowe gyárában készült. (Akinek van hasonló gépe és érdekli, a gyári szám alapján meg tudja keresni a Singer honlapján a gép pontos típusát, gyártási helyét és idejét.)