Rendszerint el vagyunk maradva az aktuális gyermekfilm-slágerekkel (is), viszont a nyári szünetben elérkezettnek tűnt az idő, hogy megejtsük első közös - családi - mozizásunk.
A nem túl bő 6 éven aluliaknak szóló választékból kizárásos alapon a Rio2-re esett a választás, amit azóta idehaza számtalanszor (na jó, ötnél nem volt több, szóval számos alkalommal) újra kellett izgulni. Pancimanci Durrell számára amelyik történetben állatok vannak, az rossz nem lehet - az irtó gonosz esőerdő-irtók is csak egyszer okoztak álmatlan éjszakát - így hát a főszereplő kék ara família abszolút kedvenccé vált.
A báli szezon közeledtével (január végén persze) papagáj jelmezre érkezett rendelés: némi hiábavaló győzködést követően ollót, textilt kerítettem, s lett nagy szabászkodás, tollászkodás. Sőt, még csőrt is ragasztottam! Jó méretes papagájszáj lett, a madárkámnak viszont nem fűlt hozzá a "foga", hogy mindenbe beleüsse a csőrét - naná, majd emiatt marad ki a tejszínhabevő versenyből!? - úgyhogy nagyrészt fejvesztve mulatozott.
És nem volt hajlandó egy pillanatra sem megállni egy használható fotó kedvéért. Elégedjünk hát meg egy-két maszatos hangulatképpel.
A papagájok imádják a ropit
A sok röpködésben kimerült
A "fejdíszt" azóta is fel kell vennem néha - igen, nekem - mert olyan cuki vagyok benne. Állítólag.
De jók ezek a színek így együtt! (Azért örülök, hogy nekem nem kellett otthon felvennem a rózsaszín kutya-álarcot :)
VálaszTörlés