Szeretem... az első díj!

Szeretem...

...a fotózást. Bár az utóbbi néhány évben szinte alig fényképezek, ha sikerül elszakadni a megszokott hétköznapoktól, igyekszem megörökíteni, amit akkor látok. Néha elkapok egy ritka pillanatot, hangulatot, olyasmit, amit más nem vett észre. Máskor csak szaporítom a tárolt megabájtokat, vagy mutogatok másoknak számukra érdektelen képeket. Most megkapjátok!

Miből lesz a jobb horog...

...a kirándulást, hegyeket. Erdő mellett nagyon is jó lakni, s nekem olyan szerencsés gyermekkorom volt, hogy szinte minden hétvégét kirándulással töltöttünk. Nem volt nehéz: három perc sétával már az erdő szélén találta magát az ember. Nagyon hiányzik ez itt a szmogos fővárosban...

...a színeket. Egyre jobban szeretem a színes dolgokat. Egyetemista koromban fekete, fehér elvétve bordó vagy sötétkék ruhadarabok sorakoztak (szépen szín szerint csoportosítva) a szekrényemben. Ma már ezek a színek és a szépen sorakozás sem igazán jellemző.

Ez a szép színes válogatás nem az én művem, viszont élvezettel nézegetem a hűtőnk oldalán

...a természetes anyagokat. Ez valószínűleg szakmai ártalom, már amennyire szakmám az, amivel nem igazán foglalkozom, csak papírom van róla. Mindenesetre nem véletlen, hogy a fa, tégla, kő felületeket fogdosnivalóan szépnek tartom. A "mű" anyagokat nem igazán kedvelem.

Konyhasarok

...a gyűjtögetést. Gyűlik minden, amíg hely van, és azon felül is. Apró fecni, falevél, kavics, belépő, könyv, bármi, ami valami emléket hordoz vagy egyszerűen szép.

Eredeti dunakavics a nyári szerzemények közül

...a precíz dolgokat. Ez kritikus pont, már-már betegesen próbálok precíz lenni. Ha nincs itt egy pszihomókus sem, csendben megsúgom: képes vagyok újra panírozni a húst, ha nem találom elég jónak az első próbálkozást. (Igazából persze nem mutatkozik nagy különbség, legalábbis nem akkora, ami miatt épeszű ember ezt így csinálná.)  Ez sajnos roppant időigényes hendikep. Cserébe néha büszke tudok lenni a két kezem munkájára.

 A szú-rágta fadarabnak semmi köze a precízséghez.

Vagyis ha jobban megnézem, nagyon is...

...a teát. Rengeteg teánk van, mindig sikerül zavarba hozni a vendégünket, amikor megkérdezzük, milyen teát szeretne inni.

És hogy miért is traktálok mindenkit ezekkel? Legnagyobb meglepetésemre és örömömre kaptam egy díjat, vagyis hármat, de mindhárom az első. BCili, Karina és Móni gondolta úgy, hogy nekem adja tovább ezt a  Kreatív Bloggar díjat. Köszönöm!

Igazából tényleg meg vagyok lepve, mert nem gondoltam, hogy alkalmasnak találna bárki is díjra. Persze azon is csodálkoztam/csodálkozom, hogy ilyen sokan rendszeresen figyelik a bejegyzéseim...

Most aztán gondban vagyok, mert amikor a legelső első díjamról értesültem, nyomban elkezdtem gondolkodni, kinek is adnám tovább. És aztán tessék, olyantól is megkaptam, akinek én szántam! Ez így nem ér! Ráadásul mivel az utóbbi időben nem igazán volt időm a bloggal foglalkozni, közben szépen körbejárt a díj és megkapták, akiknek adni szerettem volna. Szép vagy nem, nem adnám tovább, mert már nem is tudom követni, ki kapta meg: a néznivalók között felsorolt blogok írói mind megérdemlik, gondolkodás nélkül kiutalnám az összes létező díjat számukra.

És aki még bírja, az jöjjön vissza egy kis játékra!