Tornazsák kis Gombáknak

- Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek! - kiabálja a cérnahangocska, s a hangforrás tényleg nekilát ugrándozni, kis testétől csak úgy döng a régi födém.  - Ne itt ugrálj, majd az oviban! - próbálom csitítani - Holnap úgyis lesz torna, pakoljunk inkább be a zsákodba!

Bizony, az is van már! Sünis, domborgombával. Volt már  majdnem ilyen az ovizsákon, ez most a folytatás, hogy passzoljanak egymáshoz. Mivel a nagyi ragyogó okker blúzából már csak az ujjak maradtak, egy kicsit ki kellett toldani az anyagot, a hátsó oldal ezért narancsszínű lett. Süni minden eddiginél ügyesebben szorítja a zsákmányt, a zsák szájánál pedig a szokásos fazontól eltérve egy kis gumírozott oldalhúzás készült. Rászabadultam egy olyan varrógépre, ami tud többöltéses cikkcakkban varrni, és ez a metódus a széles gumi rögzítéséhez tökéletesnek tűnik. A végeredmény Pancimanci tornafelszerelésén kívül (ami egyelőre igen csekély volumenű) természetesen alkalmas az elengedhetetlen tartozékként hurcolt kegyállatok szállítására is.

Egyébként nagyon büszke vagyok magamra. Nem, nem a végeredmény miatt! Hanem mert az állandó kísértésnek eleddig sikerült ellenállni: csak erős akaratomnak köszönhető, hogy reggelente nem az én ebéd+egyéb napi betevőm utazik a süni-gombás batyuban, hanem eredeti szándék szerint az ovizsák mellett várja a nap végét. Azért hazafelé jövet-menet még én vihetem, úgyhogy van alkalmam kicsit villogni. De ez titok, a hivatalos verzió szerint csak segítek cipekedni egy kicsit.