Olyan régen írtam ide, hogy barátaim, akikkel már csak félévenként találkozunk szóvá tették... nagyjából egy hónapja. Legyen most az ő kedvükért itt ez a bejegyzés.
Mostanság próbálok nem csak a szemem, hanem a kezem alatt is táskát növeszteni. Utóbbival - jártasság híján, kevéske tapasztalattal - több probléma adódik, de van egy remek és vadonat új kis trükköm, ami nem titok, mindjárt elárulom, mondhatni leleplezem. Szerénytelenül akár találmánynak is titulálhatnám, ez azonban az én számból felettébb szokatlan kinyilatkoztatás volna.
A "felfedezés" lustaságomnak köszönhető (mint tudjuk ez a fejlődés mozgatórugója, legfeljebb kicsit másként). A blogtalálkozó alkalmából rendkívül hasznos és érdekes információkat cseréltünk a vasalásról (is): ki hogyan, kinek, miért, vagy miért nem. Most némi betekintést engedek az én módszerembe, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ne kísérletezzen hasonlóval otthon, veszélyes lehet!
Mostanság próbálok nem csak a szemem, hanem a kezem alatt is táskát növeszteni. Utóbbival - jártasság híján, kevéske tapasztalattal - több probléma adódik, de van egy remek és vadonat új kis trükköm, ami nem titok, mindjárt elárulom, mondhatni leleplezem. Szerénytelenül akár találmánynak is titulálhatnám, ez azonban az én számból felettébb szokatlan kinyilatkoztatás volna.
A "felfedezés" lustaságomnak köszönhető (mint tudjuk ez a fejlődés mozgatórugója, legfeljebb kicsit másként). A blogtalálkozó alkalmából rendkívül hasznos és érdekes információkat cseréltünk a vasalásról (is): ki hogyan, kinek, miért, vagy miért nem. Most némi betekintést engedek az én módszerembe, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ne kísérletezzen hasonlóval otthon, veszélyes lehet!
A magamfajta nem-túl-háziasszonynak a nem-túl miatt, a vérbelinek a vére miatt egy szimpla vasalás igen jelentős (égető) problémává tud duzzadni a rohanós hétköznapok során. Megesik, hogy a saját ruhámat reggel a felvétel előtt próbálom kicsit kisimítani, mert az enyéim az ingek után valahol a sor végén kullognak a vasalni valók listáján, a lista hosszú, a kupac-halom-hegy pedig MINDIG nagyobb a kelleténél (vasalási axióma). Szóval reggel, amikor "nincs egy rongyom, amit felvegyek" kisimítom a nagy ágy tetején az ágyneműt, szépen "megterítek", előkapom a kis útivasalót és elintézem a ránctalanító munkálatokat - így akár 3 perc múlva menetkész vagyok. Mivel nyáron a könnyű, vékony anyagú ruhák vannak terítéken, amiket tényleg nem lehet vasalás nélkül hordani, az utóbbi időben sűrűbben került elő az instant módszer. Vasalgattam.
Aztán elérkezett az ágyneműváltás ideje. Természetesen adódott némi probléma a huzat eltávolításával, természetesen, hisz nem tartozunk egy súlycsoportba - én és a 2*2 méter. Amint a hatalmas textil cseréjekor minden alkalommal, úgy most is birkózni kezdtünk: én - a kegyetlen mészáros - elkezdem húzni kifelé a belét, a huzat persze nem adta, markolta a sarkokat erősen, ragaszkodó (ravaszkodó) típus. Houdini szelleme tátott szájjal bámult az orchidea mellől, gyanítom az ámulat nem elismerésből, mint inkább döbbenetből fakadt. Aztán végre az emberforma hadonászó valami előbukkant a leplek alól, ahol addig-addig kalimpált, hogy most akár győzelemtől ittasan kacsinthatott volna az orchidea irányába, hisz kezeiben volt a paplan mind a négy sarka, lábait beterítette a fáradtan leomló huzat, DE. Houdini hangtalanul vigyorgott, győzedelmi mámor -> kámfor, mert a paplan és a huzat mindezek ellenére nem engedte egymást. Újabb kísérteties kísérletezés során megállapítottam, hogy persze, naná, nyilván nem, hiszen valaki egymáshoz ragasztotta őket. Valahogyan. Tette ezt titokban és aljas szándéktól sem mentesen, míg én dolgozni voltam, esetleg éjjel, legédesebb álmom közben, vagy amikor gyanútlanul nyitva felejtettem az erkélyajtót. Kénytelen voltam harmadjára is nekirugaszkodni, hisz a huzat koszos, másik nyári paplan nincsen, ipari méretű mosógépünk nem lévén pedig együtt túlméretesek a mosáshoz. Houdinit már nem részletezném, elég annyi, hogy felettébb neveletlenül viselkedett, részemről kapálódzás, keresgélés. Végül a megállapítás: anyagok megbonthatatlan barátsága ez már... (gurul-gurul a tantusz) köszönhetően nekem és a vasalónak. Bármennyire is ragaszkodtak egymáshoz, bármily szépen feszült is a huzat a belsőn, óriási erőfeszítéssel szétcincáltam őket - én, a hentes. Lett hát egy enyhén felülethiányos paplanom és egy ragacsmaradványos huzatom. Hurrá (valódi, csak semmi cinizmus)!
Cserébe a lyukas paplan miatt érzett lelkiismeret-furdalásért bezsebeltem néhány percnyi heuréka-rohamot. Hisz felfedeztem a vetex-csíkok helyettesítésére alkalmas nagy felületű csoda-anyagot! A mi kis rövidáru boltunkban az 5 cm széles vetex is beszerezhetetlen luxuscikk, s most 8 négyzetméter mínusz néhány tenyérnyi boldog tulajdonosa lettem! Tudom, nem spanyol viasz, sőt más már valószínűleg évek óta tudja a nagy titkot, sőt van, akinek vetex nagyker a szemközti szomszédja, sőt semmi szüksége ragasztott huzatra. Mégis, oly nemes célnak tűnik ezért hozni paplan-áldozatot. És a gyönyörű, de szinte átlátszó pamutokból táskát, cipőcskét, bármimást varróknak hasznos tanulság lehet. (Nekem táskavarráshoz most kifejezetten kapóra jött.)
Tehát, ha valaki nagy felületen szeretne varrás nélkül textíliákat egymáshoz rögzíteni és a keskeny vetex csíkok egymás mellé illesztésétől irtózik (illetve majnem-szomszédja Ikea személyesen), az
vegyen Mysa Gräs nyári paplant. Ez összesen 8 négyzetméter ragasztófelületet jelent, jelenleg 1290 forintért*. A 400 gramm poliészter szál töltet bónuszként jár hozzá, babavarrósoknak elajándékozható. Ezek után pedig csak vasalni kell, nincs mese, ezt most nem lehet másként.
Aztán elérkezett az ágyneműváltás ideje. Természetesen adódott némi probléma a huzat eltávolításával, természetesen, hisz nem tartozunk egy súlycsoportba - én és a 2*2 méter. Amint a hatalmas textil cseréjekor minden alkalommal, úgy most is birkózni kezdtünk: én - a kegyetlen mészáros - elkezdem húzni kifelé a belét, a huzat persze nem adta, markolta a sarkokat erősen, ragaszkodó (ravaszkodó) típus. Houdini szelleme tátott szájjal bámult az orchidea mellől, gyanítom az ámulat nem elismerésből, mint inkább döbbenetből fakadt. Aztán végre az emberforma hadonászó valami előbukkant a leplek alól, ahol addig-addig kalimpált, hogy most akár győzelemtől ittasan kacsinthatott volna az orchidea irányába, hisz kezeiben volt a paplan mind a négy sarka, lábait beterítette a fáradtan leomló huzat, DE. Houdini hangtalanul vigyorgott, győzedelmi mámor -> kámfor, mert a paplan és a huzat mindezek ellenére nem engedte egymást. Újabb kísérteties kísérletezés során megállapítottam, hogy persze, naná, nyilván nem, hiszen valaki egymáshoz ragasztotta őket. Valahogyan. Tette ezt titokban és aljas szándéktól sem mentesen, míg én dolgozni voltam, esetleg éjjel, legédesebb álmom közben, vagy amikor gyanútlanul nyitva felejtettem az erkélyajtót. Kénytelen voltam harmadjára is nekirugaszkodni, hisz a huzat koszos, másik nyári paplan nincsen, ipari méretű mosógépünk nem lévén pedig együtt túlméretesek a mosáshoz. Houdinit már nem részletezném, elég annyi, hogy felettébb neveletlenül viselkedett, részemről kapálódzás, keresgélés. Végül a megállapítás: anyagok megbonthatatlan barátsága ez már... (gurul-gurul a tantusz) köszönhetően nekem és a vasalónak. Bármennyire is ragaszkodtak egymáshoz, bármily szépen feszült is a huzat a belsőn, óriási erőfeszítéssel szétcincáltam őket - én, a hentes. Lett hát egy enyhén felülethiányos paplanom és egy ragacsmaradványos huzatom. Hurrá (valódi, csak semmi cinizmus)!
Cserébe a lyukas paplan miatt érzett lelkiismeret-furdalásért bezsebeltem néhány percnyi heuréka-rohamot. Hisz felfedeztem a vetex-csíkok helyettesítésére alkalmas nagy felületű csoda-anyagot! A mi kis rövidáru boltunkban az 5 cm széles vetex is beszerezhetetlen luxuscikk, s most 8 négyzetméter mínusz néhány tenyérnyi boldog tulajdonosa lettem! Tudom, nem spanyol viasz, sőt más már valószínűleg évek óta tudja a nagy titkot, sőt van, akinek vetex nagyker a szemközti szomszédja, sőt semmi szüksége ragasztott huzatra. Mégis, oly nemes célnak tűnik ezért hozni paplan-áldozatot. És a gyönyörű, de szinte átlátszó pamutokból táskát, cipőcskét, bármimást varróknak hasznos tanulság lehet. (Nekem táskavarráshoz most kifejezetten kapóra jött.)
Tehát, ha valaki nagy felületen szeretne varrás nélkül textíliákat egymáshoz rögzíteni és a keskeny vetex csíkok egymás mellé illesztésétől irtózik (illetve majnem-szomszédja Ikea személyesen), az
vegyen Mysa Gräs nyári paplant. Ez összesen 8 négyzetméter ragasztófelületet jelent, jelenleg 1290 forintért*. A 400 gramm poliészter szál töltet bónuszként jár hozzá, babavarrósoknak elajándékozható. Ezek után pedig csak vasalni kell, nincs mese, ezt most nem lehet másként.
Mindezen kalandot szinte feledve az illatos, mosott ágynemű felhúzásánál a bűnjeleket szépen befelé terelgettem, semmi probléma, a belseje úgysem látszik. Rá kellett döbbennem, hogy vannak emberek, akik nem néha szórakozottak (a hangsúly a néhán van). Igen, bevallom, hogy amikor a vasalóval kísérletezgettem, történetesen kifordítva volt a huzat a paplanon.
(*Látszik, milyen villámgyorsan születik nálam egy bejegyzés: sajnos ikeaújév volt időközben, ami áremelkedést hozott paplanfronton.)
Ez a két kis tiri-tarka a blogtalálkozón talált gazdára, és csak ilyen mobilos képre futotta.
Semmi közük a vasaláshoz.
Miért nem írsz gyakrabban??? Körbevigyorogtam a fejem. :))
VálaszTörlés:))) A paplan bosszúja :))) vagy mégse- inkább :))) a spanyol viasz feltalálása:)))
VálaszTörlésNa pont ezért hiányoltam a bejegyzéseket. :) Ne tessék minket megfosztani ilyen élményektől. :)
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz. Még sok ilyet! :D
VálaszTörlésÍrnék én, csak a sok vasalás miatt nem jut rá annyi idő :P
VálaszTörlésÖrülök, hogy sierült felvillanyozni benneteket : )) Látható, hogy a vasalás igenis vidám dolog : )
köszönöm, h megosztottad! :) nagyon jót mulattam és tanultam! :) errefelé 2,50 euróért vesztegetik, hát annyi töltő anyagot tuti ennyiért nem lehetne venni :):)
VálaszTörlés