Olvasósarok

Ma esti vasalás helyett egy ajánló következik.
Pancimanci szeret olvasni, igaz, ehhez jelenleg még egy kis technikai segédletre (felolvasógép = anya vagy apa) van szüksége. Kedvence a búvár zsebkönyv (összes), mostanság pedig a Léghajóval a dinoszauruszok földjén c. ismereterjesztő kalandregényt fogyasztjuk - egyébként mindenevő. Ez csak azért érdekes, mert Pancimanci mindössze négy éves, jó, ha a felét megérti a történetnek, de roppantul élvezi és szerencsére nem zavarja, hogy a felolvasógép néha elakad és csak harmadik nekifutásra tudja kimondani a cselekmény főszereplőjét (addigra ő is folyékonyan kiejti, hogy pachycephalosaurus). Azon sem csodálkoznék, ha a rendkívül népszerű  "mi leszel ha nagy leszel" kérdésre legközelebb Gerald Durrell lenne a válasza.

Van a könyvszekrényünkben egy külön polc, ahol a "később lesz jó" példányok várják a bevetést/felfedezést, onnan került elő ez is. Mert én már jóval azelőtt gyerekkönyv-felvásárlásba kezdtem, hogy Pancimanci lett volna... Egyet azért, mert jók benne a képek és a figurák, a másikban frappánsak a naprakész versikék, a harmadikat,  mert még gyerek vagyok én is. Akinek pedig nincs még ilyen csuda polca, sem ötlete, mit is olvashatna a gyerek(nek), mit volna jó ajándékba vinni az unokaöcsinek, vagy a keresztlánynak szülinapra, annak ajánlom a Könyvmutatványosok oldalt. Nem azért, mert könyvet nyerhetek, ha innen most odakattintasz (úgysem nyerek soha) hanem azért, mert szerintem jó.