Herzli, a zoknicica

Előbukkant a játékdoboz mélyéről Herzli. Már szinte el is feledkeztünk róla. A kissé elhanyagolt  macs közvetlenül Laci kutya után készült. Nem csak én lelkesedtem új típusú szülői mivoltomért: amikor kiderült, hogy "anyu tud kutyát  varrni", reménykedőn csillant fel a lányom szeme, hogy lehet esetleg mást is óhajtozni. A cica ugyanis legalább annyira kedvenc négylábúak közé tartozik, mint az ebek. Meg az elefántok. És a krokodilok. Nem is beszélve a kisegérről, no de ott még nem tartunk.

Herzlinek elsőre irtó nagy feneke lett, amit kénytelen voltam kissé lefaragni a kritikus férfikommentek miatt - ami azt illeti így sem kicsi... Az ábrázatával nem voltam túl elégedett, ezért kifejtettem  szemét-száját-orrát és újra varrtam. Nem éreztem átütőnek a változást, úgyhogy megint kifejtettem és megint újra varrtam. És még mindig nem volt az igazi, de ennek az ártatlan jószágnak már annyira megtépázódott az arcbőre, hogy a varratszedés nyomai is meglátszottak rajta. Úgyhogy maradt ez a végső verzió, amíg a plasztikai sebészével konzultálok. A megpróbáltatások ellenére Herzli lazán zsebre tett kézzel nézelődik, puha hátsóján gubbasztva és SZÍVélyes üdvözletét küldi.  Talán mert a  kilenc életéből még csak hármat használtam el...