2010. február 25., csütörtök

Pudling, az igazi nő...

... csak áll a ruhásszekrény előtt azon morfondírozva, mit is kellene felvennie egy ilyen szép, napsütéses, tavasz illatú reggelen, amikor a merészebb katicák már odakint flangálnak a pöttyös kiskosztümben.
Háááát... a mértékletesség jegyében legyen lila, hozzá egy kis napsütősen ragyogó narancs és friss tavaszi hajtásokat idéző zsenge zöld. S meg is van!


Azóta csak ezt hordja és le sem veszi...  Ráadásul az ő kis gazdája vagyis gazdasszonya is kiszínesedhet - bár talán jobb volna megvárni a nyarat és a félénkebb katicákat ezzel az ujjatlan tunikával és a kendővel.
 A ruhákat természetesen nem én varrtam, hanem rendes emberhez illőn vettem.

Esetleg északi népnek álcázva magunkat tekintsünk el attól a hiányzó 10 celsius-tól, ami az igazi komforthoz szükséges és kezdhetünk a pántos szandálok után kutakodni a szekrény mélyén. Sutba vágni a "kályhameleg" overált meg szőrös télikabátot! Csak arra vigyázzunk, nehogy elfelejtsük kimosni, mert amikor jövő télen dideregve dugjuk zsebre átfagyott, de érezni még képes  kezünket kellemetlen élmény lehet belenyúlni egy éledező hot-dogba vagy átnyaralt csigába...

Éljen a napsütés! Itt a farkincányi történet vége.

2010. február 22., hétfő

Kráteres kiskönyvek

Készült már naptár és notesz is ezekből az anyagokból, hasonlóan kráteresen domborodó pöttyökkel a címlapon. A mostani újdonság, hogy zárható könyvecske lett belőle. A zárható verzió már korábban felmerült, hisz akinek mindenféle haszontalanság lapul a táskájában, annak praktikus, ha nem gabalyodnak össze a papírlapok. Szereztem is mágnescsíkot, gondoltam megoldható diszkréten a dolog. Ennek beépítése csúfos kudarccal zárult - ez a kis hobbi-mágnes (nem találom a kellően lekicsinylő jelzőket) elég gyengén kapaszkodik a fémhez két réteg textilen keresztül, bármennyire vékony is az. Az igaz, hogy nem taszítják egymást, de tavasz ide vagy oda, semmiféle vonzódást nem fedeztem fel a két felület között. Persze hűtőmágnes hátuljára még lehet, hogy jó... No így lett gomb.


Igen szerencsés vizitet tettem egy gombbehúzónál, ahol a lehetőségek feltérképezésének induló látogatás  valódi kincsvadászattá vált. A mintapéldának kitett kedvcsináló csecse-becsék között éppen nekem valókra akadtam, úgyhogy megpróbáltam a szemtelenség határát el nem érve válogatni közülük.
 


 
Ezek lettek belőle. Elárulom, hogy a feketét egy igazi gomb-mániással - ki más, mint FércJudit - elcseréltem egy 2D-s pihe-puha simi-nyúlra. Pancimanci szerint jó üzlet volt... Szerintem is : ) Köszönjük !

2010. február 18., csütörtök

Játék - ajándék - notesz/baba

Kissé megkésve, de elérkezett a pillanat, hogy lejegyezzem ezt a pár sort a játékról. Egyszerűen szeretném megköszönni a kedves és biztató szavakat, a figyelmet, látogatásokat. Ennyi. Azok között, akik ennél a bejegyzésnél hagynak egy megjegyzést február 28-ig, március 1-jén egy tavaszváró, kedély-javító, "csakúgy" noteszt vagy Orsi babát sorsolok majd ki. Hogy milyen is lesz, az egyelőre maradjon titok. Hogy baba vagy jegyzetfüzet, azt az arra jogosult választhatja majd ki. Valójában megpróbálok majd személyre szabottan intézkedni, ha már fény derül rá, kinek szól az ajándék. Remélem szeretitek a meglepetést!
Mutatóba egy kis kedvcsináló félkész noteszekről. Készet azért nem mutatok, mert az a poén nyilvános kivégzése volna, s mint ilyen, kerülendő...

Ti se legyetek nyuszik, zugolvasgatók! Csak bátran!

Feel free to join me for a little game - don't hesitate to leave a comment here until 28 february and can win a notebook or a doll made by me.

2010. február 17., szerda

Szeretem... az első díj!

Szeretem...
...a fotózást. Bár az utóbbi néhány évben szinte alig fényképezek, ha sikerül elszakadni a megszokott hétköznapoktól, igyekszem megörökíteni, amit akkor látok. Néha elkapok egy ritka pillanatot, hangulatot, olyasmit, amit más nem vett észre. Máskor csak szaporítom a tárolt megabájtokat, vagy mutogatok másoknak számukra érdektelen képeket. Most megkapjátok!
Miből lesz a jobb horog...

...a kirándulást, hegyeket. Erdő mellett nagyon is jó lakni, s nekem olyan szerencsés gyermekkorom volt, hogy szinte minden hétvégét kirándulással töltöttünk. Nem volt nehéz: három perc sétával már az erdő szélén találta magát az ember. Nagyon hiányzik ez itt a szmogos fővárosban...
...a színeket. Egyre jobban szeretem a színes dolgokat. Egyetemista koromban fekete, fehér elvétve bordó vagy sötétkék ruhadarabok sorakoztak (szépen szín szerint csoportosítva) a szekrényemben. Ma már ezek a színek és a szépen sorakozás sem igazán jellemző.
Ez a szép színes válogatás nem az én művem, viszont élvezettel nézegetem a hűtőnk oldalán
...a természetes anyagokat. Ez valószínűleg szakmai ártalom, már amennyire szakmám az, amivel nem igazán foglalkozom, csak papírom van róla. Mindenesetre nem véletlen, hogy a fa, tégla, kő felületeket fogdosnivalóan szépnek tartom. A "mű" anyagokat nem igazán kedvelem.
Konyhasarok

...a gyűjtögetést. Gyűlik minden, amíg hely van, és azon felül is. Apró fecni, falevél, kavics, belépő, könyv, bármi, ami valami emléket hordoz vagy egyszerűen szép.
Eredeti dunakavics a nyári szerzemények közül

...a precíz dolgokat. Ez kritikus pont, már-már betegesen próbálok precíz lenni. Ha nincs itt egy pszihomókus sem, csendben megsúgom: képes vagyok újra panírozni a húst, ha nem találom elég jónak az első próbálkozást. (Igazából persze nem mutatkozik nagy különbség, legalábbis nem akkora, ami miatt épeszű ember ezt így csinálná.)  Ez sajnos roppant időigényes hendikep. Cserébe néha büszke tudok lenni a két kezem munkájára.
 A szú-rágta fadarabnak semmi köze a precízséghez.
Vagyis ha jobban megnézem, nagyon is...

...a teát. Rengeteg teánk van, mindig sikerül zavarba hozni a vendégünket, amikor megkérdezzük, milyen teát szeretne inni.

És hogy miért is traktálok mindenkit ezekkel? Legnagyobb meglepetésemre és örömömre kaptam egy díjat, vagyis hármat, de mindhárom az első. BCili, Karina és Móni gondolta úgy, hogy nekem adja tovább ezt a  Kreatív Bloggar díjat. Köszönöm!

Igazából tényleg meg vagyok lepve, mert nem gondoltam, hogy alkalmasnak találna bárki is díjra. Persze azon is csodálkoztam/csodálkozom, hogy ilyen sokan rendszeresen figyelik a bejegyzéseim...

Most aztán gondban vagyok, mert amikor a legelső első díjamról értesültem, nyomban elkezdtem gondolkodni, kinek is adnám tovább. És aztán tessék, olyantól is megkaptam, akinek én szántam! Ez így nem ér! Ráadásul mivel az utóbbi időben nem igazán volt időm a bloggal foglalkozni, közben szépen körbejárt a díj és megkapták, akiknek adni szerettem volna. Szép vagy nem, nem adnám tovább, mert már nem is tudom követni, ki kapta meg: a néznivalók között felsorolt blogok írói mind megérdemlik, gondolkodás nélkül kiutalnám az összes létező díjat számukra.

És aki még bírja, az jöjjön vissza egy kis játékra!

2010. február 7., vasárnap

Pudling, a globetrotter

Az első Pudling-féle a legnagyobb  unokaöcsémnek készült , lassan több, mint másfél éve. Annyira örült neki, hogy azon nyomban őt választotta alvó-barátjának. Másnap reggel a szülők fel nem foghatták, kivel verekedett a csemete álmában, mert csupa zöld volt az ábrázatja. Mint kiderült, az ajándék jelleg kifejezésére Pudling nyakába kötött zöld szalag nem volt éppen vízálló... Azóta készült a lányomnak is, lányosabb színű (na azért nem rózsaszín!) és lapul a szekrényben a félkész lilás, akit már kicsit megmutattam.

A világjáró Pudling már nagyon várja a tavaszt, hogy útra kelhessen és megtöltse a bőrtarisznyáját csigaházzal, kaviccsal vagy borókabogyóval. A szattyánbőr (lehet, hogy nem az, de annyira jó puha) táskát hordhatja akár hátizsákként is.
A legelső Pudling és ez a kis világjáró készült ebből az anyagból, ami eredetileg egy hagyományos, két-szárú  nadrágom alja volt. Aminek sajnos most épp megfelelő a hossza, legalábbis hosszúnadrágnak...

Az ígért játék lesz, de egyelőre van itt egy hívatlan és kellemetlen vendégünk (Tüdő Gyula), aki hátráltat a dologban...

2010. február 6., szombat

Szecessziós notesz és NYITÁNY

Szülinapi ajándék notesz, eleddig dokumentálatlan státuszú, a régmúltnak tűnő tavalyi év végéről. A már említett határidőnaplóval azonos mintázatú, de fekete alaptónusú (szerintem szintén szecessziós hangulatú) pamutvászonnal lett borítva, a címlapon lévő "kráterek" kidomborodnak. Erőteljesebben, mint a határidőnaplónál, mert jóval vastagabb anyagot használtam hozzá - nem kevés gondot okozva magamnak, hisz nem olyan egyszerű merev anyagból ellipsziseket kanyarítani...


 

A6 méretű, kistáskába való darab, cetlik helyett épp jó (ez csak a cipész lábbelijéről jutott eszembe), szép fehér lapokkal. Mély bordó előzéket kapott.

Azért mutogatom a lejárt lemeznek tűnő naptárat és ezt a kis jegyzetfüzetet is, mert megnyílt szerény kis kuckóm a sok szép Meska bolt között. Egyelőre szolid a választék, kezdetlegesek az állapotok, (javítandók a fotók), de  kint még a feltöltés alatt tábla és hamarosan jönnek a PudlingLabor szüleményei...

ÉS egy kis játék is lesz, de ezt majd később, holnap. Illetve korábban, ma. De a ma nem az órához igazodik, hanem az alváshoz, szóval holnap...

2010. február 3., szerda

Sosem késő, legfeljebb decemberben...

Tudom, már vége is a januárnak. A januárnak IS vége. Ripsz-ropsz elszaladt, akárcsak a december elején kezdődött, a karácsony és mindenféle egyebek köré csokrosodott események. Ennek ellenére íme, bemutatom a 2010-re való határidőnaplóimat. Végül is előttünk áll még 11 eseménydús hónap! Egyelőre az enyémek, de talán akad még valaki rajtam kívül hasonló időzavartól zavarodottan, akit elraboltak az UFO-k, s aki nem tudhat magáénak ez évre való szervezőt. November vége óta várnak a debütálásra, csak kissé elsuhantak az események mellettük.
A kedvencemmel kezdem:


Szecessziós hangulatú, a borítóján némely minta kissé kidomborodott (ez szándékos, vagyis helyesen domborított), amolyan két és fél dimenziós.

 
A kis fekete az "csak" notesz.

2010. február 2., kedd

Őszi bogyók

Tavaszra vágyva, közben a szokatlan, rég elfeledett mennyiségű havat lesve az ablakból egy kis szemvidító (nem fű, fa). Néhány kép, őszi hangulatú fagolyókkal. S mielőtt valakinek eszébe jutna megdícsérni, milyen szépen összeválogattam, be kell vallanom, ezeket a gyerekjátéknak szánt  fűznivaló bogyókat a lányom rakta elém az asztalra a minap, két körben, a látható összeállításban, engem kellően megdöbbentve. Nem mondhatni, hogy szín-preferenciája a korának megfelelő volna...