Volt nekem egy sálam, (tudod-e)
vidám, női, csajos (mondod-e)
pihe-puha gyapjú (fogod-e),
öröm simogatni (hiszed-e).
Mégsem tekertem a nyakamba, mert a körkötés miatt (így duplán) túl vastag, s a nyakamon a bőr finnyáskodott, hogy ez neki ezerszer döfköd, meg viszket, nem úgy, mint az ujjbegyemen. Viszont akadt valaki, aki nem reklamál, ha szúr a sapija, nem vakaródzik a sál alatt, bármilyen gyapjas is az. Nyissz-nyassz, először is lett egy csokor pompom+om, ami bár nem olyan szép barna, mint jól ismert névrokona, Pancimancinak legalább annyira kedves, jó beszélgetőtárs, s még az ő apró ujjai is finomnak találják. Készülnek a pom-pom-ok, Pancimanci nem bír betelni velük, én nem győzöm tekerni, majdcsak lesz hová gurulniok, gondoltam.
Fel is került egy a hirtelen született fülmelegítő sapkára. A többi gömbhöz pedig készült käbät helyett meleg pulóver és megint sapka. A nyári babának, hogy ne dideregjen reggelente.
