2011. február 23., szerda

Kutya is, nyúl is



Olyan ez a nyúl, hogy elmegy a buliba. Készül rá, alig várja már, számolja a napokat (vágja a répát egyre rövidebbre), aztán amikor végre ott ő: csillogó szemmel körbenéz, végigjár az ismerősnek vélt ismeretlenek között, lopva pillog balra-jobbra, mégsem mer senkihez sem odamenni, félve sandít "rájuk", örülve az inkognitónak. És akkor rádöbben. Nem, ez nem az ő éve, neki ne mondja meg holmi ősi asztrológia. Szégyenkezve ismeri be magának (azért az is nagy eredmény), hogy sokkal nyúlabb ő minden nyulaknál.
Aztán szomorúan, fejét lógatva hazamegy, és kutyául érzi magát. Még szerencse, hogy van társasága. Ücsörögnek, diskurálnak. Csendesen nézik a kajánul, vakító vigyorral lengedező fehér pamacsokat, amint az ablakpárkányból kinövő pókhálón súlytalanul fel-fellibbennek. Ilyen ez a február...





2011. február 8., kedd

Got the mood

Nincs egyenlőség: mindig érzem én, hogy a kelet az messze nem nyugat és most nem csak a buszra szállást megelőző könyöklésre gondolok. Annál inkább a nyakkendőkre. Selyemből természetesen. A székesfővárosban eszembe sem jutna beszerezi, bár a darabáras "kipróbált ruhák boltjá"-ból még mindig jobban kijönne, mint egy újonnan vásárolt a szalónból. Csakhogy nekem nem eredeti rendeltetésének megfelelő használatra vonatkozó aljas szándékaim voltak/vannak selyemnyakkendő-ügyileg...
Egészen más kategória ez keleten. Félévente behuppan a kilós boltba a magamfajta, aki próbál a legkevésbé feltűnő lenni, miközben hangosan kalapál a szíve az izgalomtól, amikor végigsimítja a pénztár mellett fellógatott szebbnél-szebb példányokat. Errefelé nem sokakat izgat a selyemnyakkendő, (a célcsoport másutt vásárolgat), nem is nagyon volna mihez felvenni, nem is praktikus viselet. Csak nehogy eszébe jusson (más)valakinek is, hogy ezek ott igazi kincsek! Egy-két pecsét előfordul rajtuk, de legalább látom, nem csak az én kiváltságom, hogy némely ebédem örökkévalóságra vágyik és leugrik a villáról. Viszont kellően nagy a választék és szerencsére nem lepedőnyi darabokra van szükségem mondjuk egy zsebnaptár bekötéséhez.
 
 
Ez a csodaszép nyakkendő csak várt, várakozott, mikor kerül végre sorra (várólista van, hosszú). FércJudit még tavaly rittyentett egy gyűrűt abból a tenyérnyi darabból, amit csak úgy adtam, hátha jó lesz neki valamire.
Végül nekem lett jó, mert elkészült a gombhoz a kabát. Vagyis nagyon elegántosan gyűrűt az ujjra, naptárt a kézbe és mehetnék akár roppant fontos meetingekre, vagy esetleg Operába, vagy selyemnyakkendős partykra... De én inkább nem megyek sehová, csak megsimogatom a pöttyeimet, amikor beírom a naptáramba, hogy villanyórát leolvasni.
Ő lesz az egész évre szóló D O T T Y . P A N N Y - m.