2017. március 1., szerda

Jelmezverseny


Az ötlettel nincs probléma, abból mindig több is akad. Sorra vesszük, melyiket hány hét alatt tudnám megcsinálni, kihúzzuk a listából azokat, amiket semmi esetre sem vállalok, aztán a maradékon csinosítgatunk - szigorúan fejben -, hogy amikor vészesen közeleg a nagy nap, a rendelkezésre álló anyagok meghatározzák, mit lehet megvalósítani.
Mozart Varázsfuvolája fülön csíphetetlenül belemászott a család fülébe életébe, azt hiszem egy váratlan színház látogatás indította el a lavinát. Azt követően többször végignéztük az egész operát eredeti nyelven (+francia felirattal, mi sem természetesebb, hisz senki nem beszéli a családban egyiket sem), mert kellett aaa... nyelvgyakorlás. A csodaszép és felnőttnek is szórakoztató Varázsfuvola könyv  Rofusz Kinga illusztrációival pedig az én szívemet rabolta el.
Lassan megérkezünk a jelmezhez is, ami nem királynői, hisz nem minden leány vágyik királynő  (Éj királynője sem) lenni, viszont éj jellegű. A kompozíció két fellépésen szerepelt: elsőre - Göncölszekér néven - csak a szülőtársak elismerését nyerte el. Újbóli bevetésén (új év, új gondok, nulla szabadidő) egy komplett led-füzér fejdísszel kiegészülve - immár Az Éj művésznéven - sikerült a zsűrit is lenyűgöznie.

Brrr, sötétben fotózni telefonnal?!


Csillagok, csillagok

 Göncölszekér ami a Nagy Medve része

Még van idő kigondolni, hogy jövőre milyen munkacímmel fusson, jól illeszkedne a Harry Potter féle varázsvilágba... ;)

2017. január 2., hétfő

Következő megálló


Túlzottnak tűnő óvatossággal araszolunk a következő állomásig, fogalmunk sincs miért,
féljük ami vár.
A gyerekkorom nem fért az útipoggyászba,
s valaki más leszek, amikor kiszáll
a lélek.
Anyám egyedül fog menni, azt kérte engedjem,
ne kínozzam,  ne szeressem, elég volt
az élet.

Réveteg tekintetét fürkészem, hátha látom még őt, el sem búcsúztunk, mielőtt elengedte a kezem,
hirtelen.
Lassan pereg beesett szeme mögött az élet morzsáiból végtelenített homokóra. Törékeny kis testbe rekedve érkezett oda, ahol megmagyarázhatatlanul egy a kettő, s kettő az egy.
Állunk, várunk, míg a kettőből semmi lesz.

A következő megállóban kiszállok, ő megy, én tovább állok, felnőttet játszok, egy saját dimenzióban én is semmivé válok -

(Kérjük kedves utasainkat, hogy szíveskedjenek elhagyni … és erre utastársaikat is figyelmeztessék!
Szólok hát jó előre.)

- elhagyni nehéz.




Isten veled, Anyu!