Az idei naptárak bizonyos szempontból különlegesek. Sőt, több szempontból is.
Az első, hogy selyemruhát kaptak az eddigi pamut helyett. A selyem használata bizonyos nehézségekbe ütközik, mert ami az előnye, az a hátránya. Vékony, lágy esésű és elegáns. Vagyis tartás nélküli, kezelhetetlenül csúszós és minden oda nem kívánt ragasztópötty virít rajta. Sajnos a ragasztóval való munkálkodás nem engedi meg a hibázást, ami odaragadt, az már ott is marad. A selyem nem mindig soha nem arra kívánkozik feküdni, amerre szerintem kellene neki (nyilván), önálló akarattal csúszik ki a kéz alól. Olyan lehelet finom, hogy a ragasztó előszeretettel kandikál alóla. Sokszor megorroltam magamra, hogy miért is kellett ebbe belevágnom (konkrétan és átvitt értelemben). Pedig egyszerű a képlet: mikor már szárazon feszít, akkor gyönyörűen csillantja fényét, kínálkozik egy-két simításra. Bezzeg.
PanciManci nem véletlenül kuncsorog lehullott fecnikért, követel magának részt az érintés élményéből. Fel is sejlett bennem, hogy tulajdonképp azután kezdtek felhalmozódni a textileket a lakásban, hogy rádöbbentem, mekkora varázserejük van: PM még annyit sem tudott mondani, hogy kujpaj, amikor csak megállt mellettem, odakucorgott a tornyosuló anyja lábához és csendes átéléssel és hihetetlen finomsággal elkezdte simogatni a margarétás pizsamanadrágom. Éppen csak súrolta az ujjbegye a textilt.
A másik újdonság nem a külső, hanem a belbecs. Az idei naptárak az előkelően csengő nevű Moleskine családban születtek, finom halványsárga papíron.
A legkisebb Moleskine: napi bontású, 416 oldalas, 6.5 x 10.5 cm-es mini.
Ilyen sem volt még: csinosított gumiszalag.
A másik mini.
A belső részletei a képre kattintva.
Zsebnaptár heti bontásban, álló formátumú, 9 x 14 cm, címjegyzékes füzetkével.
A belső részletei a képre kattintva.
Zsebnaptár heti bontásban, fekvő formátumú, 9 x 14 cm, beragasztható színes matricákkal.
A belső részletei a képre kattintva.
Egyelőre gazdátlanok, társaságra és simogatásra vágynak.
