Kicsit rendezni szeretném a soraimat, hogy kulturált formában, vagyis ízlésesen tudjak megrendelt termékeket postázni. Ebben nagy segítségemre lesz az a sok szépség, ami FércJudinak köszönhetően itt virít a varrógépasztalon. S hogy mi lesz belőlük, az egyelőre titok, addig csak virulnak és mosolyognak. Külön érdekesség, hogy saját magam vagdoshattam az anyagokat, préselhettem a gombokat, miközben a lelkes lánycsapat a WAMP-ra készülve csak fércelt és fércelt... Köszönöm még egyszer a lehetőséget!
2010. augusztus 25., szerda
Hétvégi összeeresztés
Aki még nem tudná, szombaton "blogtalálozó" lesz. Nyeltem egy nagyot, meg még egyet, és miután a nyárutós nyaralás nem jött össze bátorkodtam jelentkezni. Az roppant enyhe állapotjelző, hogy izgatott vagyok. Még az is, hogy nagyon izgatott...
Címkék:
blogtalálkozó
2010. augusztus 8., vasárnap
Tenger és naplemente
A korábban bemutatott félkész borítók immáron megtöltve írnivaló üres lapokkal és végleges ruházatban. A tenger szerelmeseinek hűsítő kék árnyalatok...
![](http://1.bp.blogspot.com/_nPDsHKfQCto/TF64YuQGaOI/AAAAAAAACtQ/nkHaWpGcAfY/s320/noteszek_tenger.jpg)
Blubb... blubb, gluggg...
Lila előzék, türkiz könyvjelző és világoskék gomb
...a fázósoknak és forró vérűeknek melengető lemenő napsugarak.
Barna előzék, könyvjelző és gomb
Nem tudok dönteni, melyik nőtt a szívemhez jobban: a tenger mindig lenyűgöz a felfoghatatlan kékségével és méretével, akárcsak az égbolt aljáról leguruló napkorong.
A 10*15cm zárható notesz-könyvek, a borítóval színben harmonizáló oromszegőt (ez újdonság, amit teljesen házilag tekertem a vasárnapi meggyes rétes helyett) és jelző szalagot kaptak, kb. 180 sima oldallal várják gazdájuk jelentkezését a Meskán.
Címkék:
jegyzetfüzet,
könyv,
könyvkötés,
notesz
2010. augusztus 2., hétfő
Vattacukor és nyári rét
Nyár és meleg, fagyi, vagy jégkrém édes-mindegy, bár én inkább a savanykásra bökök a hűtőpult előtt tanakodva, most, hogy a vanília-csoki-puncs szentháromságot félresöpörte az ízek kavalkádja. No de a vattacukor! Az nem mindennapi nosztalgia. A vattacukros hétvégén jött, vasárnap délután, amikor a lakótelep összes gyereke odakint nyüzsgött a szépen aszfaltozott téren. Autó elvétve zavarta a gyereksereget, néha jött a helyijárati busz, vagy egy eltévedt őzbak a közlekedési szabályokra fittyet hányva végigcikázott az egyirányú utcában menetiránnyal ellentétesen. A fő esemény mégis a vattacukor-árus volt. Előpakolta a három lábon álló alumínium-lavórt és a gázpalackot, majd sokat sejtetően, komótos tempóval kevergetni kezdte a varázspálcikát benne, hogy lehetetlen színű pamacsokat tekergessen össze a semmiből. Az ablakból hosszan figyeltem, ahogy a bámészkodók gyülekeznek körülötte, néha lementem belekóstolni az édes nyárillatba, de sosem vásároltam - talán attól féltve, hogy felfalom a csodát és nem lesz többé varázslat.
Ez a történet csak úgy eszembe jutott a jegyzet-könyvecskéről,
ami szülinapi ajándékként végezte egykori vattacukor-majszoló társamnál
A hétvégén bobozni voltunk. Az én őrületes tempójú Panci-Mancim fáradtságra hivatkozva nem teljesen saját lábon került fel a hegytetőre és szinte félálomban volt, amikor az első menetre felült az apjával. A második kört én nyertem, s miután életem első bob-vezetését mindketten épségben és egészségben célba érve túléltük, közölte velem, hogy inkább apuval akar menni, mert ő sokkal gyorsabb! Mérhetetlen csalódásomat enyhítendő felrémlett bennem a gondolat, hogy milyen jó is volna megkóstolni a vattacukrot, aminek karamelles illata a bejárat mellett terjengve ugyanúgy elvarázsolt, mint 30 éve. No jó, legyen inkább huszonnyolc. És nem is megkóstolásról lett volna szó, hisz ettem egyszer rózsaszínűt a fogaskerekű végállomásánál, és kéket valami nyári fesztiválon... Mindkettő régen volt, de azért annyira mégsem, mert emlékszem a döglesztően meleg napsütésre, a száraz por szagára, ami a frissen nyírt fűével keveredett és az ismerősök tekintetére, ahogyan jólesően nyugtázták, hogy még mindig nem nőttem fel. A bobos száguldozás végeztével, amikor a kicsit a hátamra kötöttem, hogy aludjon végre, mégsem álltam be a sorba. Mert a ne-egyen-a-gyerek-feleslegesen-sok-édességet vezérelv mellett mégsem birtokolhatok egy hatalmas cukor-lufit. Mellesleg a fű sem volt frissen vágva. Csak a nap, az tűzött olyan elviselhetetlenül, mint régen...
A "nyári rét" notesz megrendelésre készült. Remélhetőleg tetszeni fog, mert tudom, hogy van olyan, aki szívesen befogadná. Talán erre a problémára is találunk valami megoldást...
Címkék:
jegyzetfüzet,
könyvkötés,
notesz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)